Ez a könyv a versek formáiról szól, egy művészet mesterségbeli részéről. Hangja a beszélgetéseké, nemegyszer a könnyed csevegéseké, de igénye mégis tudományos. A valóság egy meghatározott területét – a költemények technikai megvalósításának lehetőségeit – igyekszik rendszeresen fölmérni és megismertetni.A verstan: tudomány. S minthogy füllel felfogható fizikai jelenségeket vizsgál – sokak számára talán meglepő módon –, a fizika egyik területének, a hangtannak határai közé is tartozik. Itt a következőkben javarészt hangtani, akusztikai jelenségekről lesz szó, de olyan hangtani jelenségekről, amelyek versélményt adva a lélek gyönyörűségét idézik fel. Eleve óvatosságra kell inteni az olvasót: nem esztétika és nem irodalomtörténet a tárgya ennek a könyvnek. Költők értékelésének tehát ebben a tudományágban nincs helye. S habár olykor az olvasó füle kihallhatja a szövegből, hogy a szerző mely költőket szereti különösképpen, ezek a vallomások és értékítéletek függetlenek a verstan tudományától.